Szent István - puszta

     A temető egy kőhajításnyira volt a településtől, mellette vezetett a ponvágli sínpárja. Az ott lakók lelkiismeretesen gondozták a sírokat. Különösen Mindenszentek és Halottak napja idején, mert olyankor még azok is ünneplőbe öltöztették a sírhalmokat, akik időközben már elköltöztek onnan. Ilyenkor esténként a gyertyék fénye beragyogta az egész temetőt, még szebb volt, mint az év többi napján. Mi gyerekek különösen szerettünk ebben az időszakban a temetőben ténferegni, hisz szinte mindegyikünk készített titokban a szülők által tiltott "fáklyákat". A bejárati kaputól nem messze volt egy fából készült főkereszt is. Körülötte pedig szinte az egész temetőben sorakoztak a kisebb - nagyobb sírdombok...

A valamikori szép, rendezett temető, mára már elhanyagolt maradványai 2017 áprilisában, amikor Farkas Imre járt arra és készített néhány felvételt. A képek alatt az ő kommentjei olvashatóak:

 "Megint találtam egy ismerős sírt."

 "A háttérben Kocskovics András bácsi sírja."

 "A temető jelenlegi tavaszi virágai".

 "Gyerekkori barátom Hatyina Imre sírja, aki 1962-ben húnyt el".

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat